Dance in the dark
DYNASTY  

Hideg volt és esett az eső. Helsinki utcáin alig jártak a lelkek. Mindenki otthon maradt aki csak tehette ebben a zuhogó esőben.

De volt mégis egy lány aki esernyő nélkül, rövid ujjúban, farmernadrágban és átázós cipőben mégis kiment az utcára. Nem érdekelte semmi, hogy netán úgy megfázik, hogy tüdőgyulladást kap. Ő csak kitárta karját az ég felé nézett és sírni kezdett. Pár perc elteltével térdre esett és keservesen sírt már ekkor. Az arcát két kezébe temette úgy sírt lehajtott fejjel. Nem értette az életet miért ilyen kegyetlen hozzá! Miért nem lehet boldog Ő is?! És mikor lesz belé szerelmes végre egy különleges srác aki más mint a többi, egyedi akárcsak Ő! Sokat filózófiál és töpreng az életen és a szerelmen ez a lány. Sokat is sír hisz egyedül van. Bár ismer egy srácot Laurit, aki egy finn rock banda a The Rasmus énekese, és Ő az akit keres mindenkiben. Bár Helsinkiben él a barátnőjével egy közös lakásban, még Ő nem találkozott vele soha, mióta itt kint lakik 1 éve.

Az eső miatt csurom víz lett. Nem vette észre, mert keservesen sírt, hogy a könnyeitől is csurom víz lehetne. Ő még nem tudja, nem is érzi, hogy nagyon csúnyán megfázott. Ez akár az életébe is kerülhetne, ha nem menti meg Lauri idejében!

Szerencséjére épp arra fuvarozta Laurit Aki.

Lauri pont kinézett az ablakon és látta a törékeny lányt a járdán gubbasztva, amint nemsokára végképp kimerül és elájul. Ekkor Laurit furcsa érzés kerítette hatalmába és szólt Akinak, hogy álljon meg azonnal. Aki megállt, de nem tudta mire vélni a dolgot. Lauri azonnal kiszállt és odasietett a lányhoz. Épp odaért, mikor a lány elájult és a földre zuhant volna, Lauri elkapta a lány testét, megfékezve az ütést. De a lány így is beütötte a fejét a járdába. Nem nagyon, mert Lauri elkapta, de ez az ütés is elég volt ahhoz, hogy amnéziát kapjon, ha magához tér természetesen. Lauri a lány feje fölött letérdelt és a lábaira tette a lány fejét. Lauri ránézett a törékeny lány arcára. Csak nézte egy darabig, megsimogatta és elmosolyodott. Amint nézte a lány arcát valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Nem tudta mi az, csak annyit, hogy ez a lány megfogja változtatni az életét. Közben Lauri is merő vizes lett. A sapijáról pörögtek le az esőcseppek végig az arcán s onnan a lány ruhájára.

A lány nem érzékelt semmit körülötte, hogy mi zajlik. Urrá lett rajta a betegség. Lauri odakiáltott Akinak, hogy jöjjön segítsen neki a lányt a kocsiba rakni. Aki nagy nehezen kiszállt az autójából és odament Laurihoz. Lauri felhúzta a lányt a kezénél fogva, a lány egyik kezével átkarolta a nyakát Ő átkarolta a lány derekát és elindult a kocsi felé az eszméletlen lánnyal. Nehéz volt így mennie, hogy a lány nem tudott menni. Pár lépés után Lau mérgesen rászólt Akira:

-Aki, nem segítenél nekem egy picit? Inkább segíts vinni a lányt és ne bámulj olyan nagy szemekkel rám! Nagyon megköszönném a segítségedet ha rászánnád magad erre!

Aki mormogott az orra alatt pár sort és megfogta a lány másik kezét átkarolta vele az Ő nyakát és átkarolta a lány derekát Ő is.

-Mit mormogtál az orrod alatt?! Tudod jól, hogy utálom ha mormognak a hátam mögött rólam! Ha nem tetszik valami azt mond a szemembe! Utálom a kétszínű embereket nagyon, tudod jól! – dühösen mondta ezeket Lauri Akihoz.

-Igen tudom persze hogyne hisz a legjobb barátok vagyunk és…. áh igazán semmiség, csak az esőt nem bírom tudod jól. – persze nem ezt mormogta, hanem ezt: már megint jótékonykodik ez a szerencsétlen és megint nagyot fog bukni.

De nem sejtette ekkor senki még azt, hogy ez a lány megfogja változtatni Lauri életét döntő részben!

Miközben az autó felé tartottak ők is vizesek lettek mire a kocsihoz értek. Befektették a lányt a hátsó ülésre, és ők is beszálltak a kocsiba. Aki vezetett Lauri az anyós ülésre ült.

Lauri retteg a járművektől, ezért nem vezet, de parázik mindig akárhányszor kocsiba ül vagy bármi másra. Főleg ahogy Aki vezet majd össze csinálja magát. Hiába szól Akira, hogy lassítson ne menjen gyorsan, meg se hallja ezt, direkt gyorsan megy csak azért is, hogy heccelje vele Laut. Egyszer Lau viccből azt mondta dühében Akinak azért, mert nem lassított, hogy legközelebb eldugja a slusszkulcsát és csak Ő fog vezetni, akkor majd tanulhat a hibáiból. Ezt úgy kell értelmezni, hogy ha Lau vezet jaj a kocsinak!

Miután beültek az autóba váltottak pár szót arról, hogy most mégis mit csinálnak a lánnyal.

-Jól meggondoltad, hogy a lakásodra viszed ezt a lány? Hisz nem is ismered! Kitudja honnan való és milyen természetű, vagyis honnan tudod, hogy neme gyilkos vagy, hogy neme most szabadult valahonnan?! És …. – azzal itt Lau félbeszakította Aki mondanivalóját.

-Igenis komolyan gondoltam, hogy hazaviszem hozzám! Meggyógyítom és ápolom! És nézz csak rá! Milyen törékeny mint egy csillag! Ápolt és egyedi stílusú, - és tetszik a stílusa megkell hagynom, és olyan babaarcú is, nem olyan mint a többi ember! Leri a kinézete. És egyáltalán nem bűnöző kinézetű aminek Te gondolod! Mikor megláttam a kocsiból, éreztem, hogy oda kell mennem hozzá és segíteni rajta. Mintha valami belső hang motivált volna, húzott hozzá. Ne nézz ilyen nagy szemekkel rám, Én sem értem ezt nyugi! De mégis van valami ebben a lányban. Ahogy véletlenül a tekintetünk találkozott mielőtt el nem ájult volna és a kisugárzásában van valami ellenállhatatlan vonzalom. Aki Én nem tudom elmondani neked azt, hogy mit is érzek valójában most, de azt tudom, hogy az életemet megfogja változtatni ez a lány. Pozitív irányba. – Azzal vettet egy pillantást a lányra. A lány ugyanúgy aludt édesen. Az arca piros volt mint a rózsa a láztól. Lauri megsimogatta a lány arcát és megfogta a lány homlokát és érezte, milyen forró a lány homloka szinte égette a kezét Launak. Lau Akira nézett hírtelen félő tekintettel. Aki kérdi meglepődve, hogy mi az mi a baj most meg?!

-Az az érzésem, hogy ez a lány nagyon lázas. Van vagy 40°C a láza. – mondta Lau aggódva.

Aki is megfogta a lány homlokát.

-Hu haver ennek tényleg nagyon forró a homloka.

-Gyorsan induljunk hozzám.

Aki csak nézett. Lau ránézett. Ne nézzél kérdezzél felelte. Azt mondtad, hogy gyorsan menjünk, mosolygott Aki. Igen azt mondtam, jól hallottad. Most nem érdekel milyen gyorsan mész, csak érjünk már haza hozzám! Amint a lakásomba leszünk, lefektetjük a lányt az egyik szobába és hívom az orvosomat azonnal ki hozzá! Nem szeretném elveszíteni ezt a lányt! - ahogy kimondta ezt a mondatot könny szökött a szemébe.

Aki elmosolyodott azon, hogy Launak könnyes lett a szeme. Átölelte a barátját és megnyugtatta! Ne félj nem lesz semmi baja a lánynak az orvosod úgyis meggyógyítja. Hisz Ő a legjobb orvos nálunk! Beteg még nem halt meg a karjai közt -  és elmosolyodott.

-Ez egyáltalán nem vicces Aki! – ekkor mérgesen förmedt rá. A halállal nem szabad viccelődni. Az rossz tréfa. Emlékezz csak vissza amikor Én tetettem magam halottnak! Mindenki, hogy ki volt bukva. Sírtak egész nap. És mikor megtudták, hogy élek, felháborítónak tartották ezt a tréfámat. Na Én tanultam ebből a hibámból! Elhatároztam, hogy a halállal soha nem fogok többé viccelődni. Nem éri meg. És a tréfám következménye a legjobb barátom halála lett pár hétre rá. A mai napig fáj, hogy nincs köztünk. Hiába magyaráztam neki, hogy hagyjon fel a drogokkal. Nem tette meg, nem hallgatott rám. Egy nap túladagolta magát. Mikor telefonon hívott az anyukája, hogy a barátom meghalt, egy világ omlott össze bennem. Haragudtam a világra, az emberekre, Ő rá, de legfőképpen a drogokra! És Ő hozzá írtam a Stil Standing számot is. Ezért mondom, hogy ilyen dolgokkal nem szabad viccelődni Aki. – Laurinak szomorú lett a tekintete, majdnem sírt már, de türtőztette magát, nem akarta, hogy nevetségessé váljon a barátja előtt. De Én magyarázkodok neked amikor Te is tudod ezt.

-Igen tudom és értem. Okhey többé nem fogok ilyen dolgokkal viccelődni. Megígérem becs szó! És a szívére tette a kezét Aki. Lauri elmosolyodott és bólintott egyet. Azzal szólt, hogy most már induljunk, mert ez a szerencsétlen lány tényleg a karjaim közt fog meghalni. – és ejtett egy halvány mosolyt. Aki bólintott és már indította is a kocsit és avval elindultak Lauri lakására.

A kocsiban még Lauri lakására nem értek csöndben voltak. Még mindig Lauri barátjának a tragikus elvesztése sorai voltak előttük. Az út kb. 20 perc volt mire odaértek Laurihoz. Aki leparkolt a bejárat előtt.

-Aki tudod, hogy itt nem szabad megállni.

-Igen tudom, de innen mégiscsak könnyebb felvinni hozzád az eszméletlen lányt mintha a parkolóból hoznák messzebbről.

-Ez igaz. – felelte Lau. És ha megbüntetnek? – kérdezte. Hisz tudod minket szeretnek a rendőrök, már csomószor jártunk náluk. – és ejtett egy huncut mosolyt.

-Ha megbüntetnek rád kenem az egészet, hogy a Te ötleted volt. – és elnevette magát Aki.

Lau morcosan nézett rá. Aki még jót nevetett ezen a tréfáján, de észrevette, hogy a barátjának nincs most humorérzéke.

-Jó van már. Vicceltem. Ha megbüntetnek azt mondom majd, hogy egy beteget hoztam haza. Azzal Laura kacsintott.

-Lau elmosolyodott.

Pár perc elteltével eszébe jutott, hogy Aki kit is értett betegen.

-Aki! – szólt rá morcosan. Ugye nem arra céloztál evvel most, hogy a beteg az Én vagyok?!

-Hát őő…. izé – és az autó tetejét bámulta végig.

-Nos? – vonta kérdőre.

-Nem dehogyis hogy képzeled ezt rólam hisz a legjobb barátok vagyunk. – azzal a háta mögött összekulcsolta 2 ujját, mivel hazudott most.

-Biztos?! – kérdezte Lau végleg.

-Igen az. – válaszolta Aki.

-Akkor jól van rendben. Mehetünk is fel hozzám. – mondta.

Azzal kiszálltak a kocsiból. Kinyitották a hátsó ajtót és kivették a lányt. Lau és Aki átkarolták a lány derekát a lány kezét pedig átkarolták a nyakukra. És elindultak a bejárati ajtó felé.

Lau útközben kotorászott a zsebében  a kulcs csomójáért. Közben halkan mondogatta ezeket, mert nem találta: a fenébe, a francba, a rohadt életbe, hogy semmit sem találok meg ezekben a kúrva zsebekben soha. Ahogy kimondta ezt, megtalálta a jobb nadrág zsebében.

-Na végre. – mondta Lau.

-Akkor kinyitnád ezt a fránya ajtót végre Lau?! – kérdezte Aki.

-Aham persze azért kutattam a zsebeimben, hogy időben a kezemben legyen a kulcs, hogy ne keljen sokáig ácsorognunk ebben a hidegben kint.

Avval ki is nyitotta. Bementek.

-Nos, akkor másszunk fel az 5. emeletre. – mondta Lau egy mosoly keretében. Mivel tudta, hogy Aki nem nagyon szereti a lépcsőzést.

-Nagyon örülök neki, hogy fel kell másznom oda, ráadásul még cipekednem is kell. – mormogta morcosan Aki.

Lauri csak mosolygott.

Azzal elindultak a lépcsőkön felfelé. Szerencsére senkivel nem futottak össze és így megúszták a magyarázkodást. 5 perc alatt fent is voltak Lau ajtaja előtt. Lauri kinyitotta az ajtaját. Bementek. Le sem vették a cipőiket egyből a szobába vitték a lányt. Lefektették Lauri ágyba. Ahogy lefektették a lányt Lauri hívta is az orvosát. De odaszólt Akinak, hogy maradjon a lány mellett és vigyen vizes borogatást a fejére addig amég Ő hívja az orvost. Aki elment hozott egy hideg vizes borogatás a lány homlokára és ott maradt mellette. Leült a fotelba ami az ágy mellett volt, jól lehetett látni a lányt, hogy mi zajlik most vele.

Közben meg Lauri átment a másik szobába telefonálni:

Lauri: jó estét doktor úr Lauri Ylönen vagyok, elnézést, hogy ilyenkor zavarom…. – és itt félbeszakította a doktor.

Doktor: áh, jó estét fiam. Örülök, hogy hallom a hangját. Hallom semmi baja már a hangszálainak. – igen hála magának mondta Lauri. Mi a baj miben segíthetek. – kérdezte a doktor visszatérve a témához.

Lauri: lenne egy kérésem önhöz.

Doktor: mondd fiam. És pedig mi lenne az?

Lauri: át tudna jönni hozzám? Volna itt egy eszméletlen 40°C-os lázas lány.

Doktor: jesszusom. Csak nem a nővére Hanna az? Nem nem az szerencsére. Ő majd kicsattan az egészségtől. – felelte Lauri. Azonnal megyek. – vágta rá a doktor. 10 perc és ott vagyok!

Lauri: rendben és nagyon szépen köszönöm doktorúr. Viszont hallásra.

Doktor: viszont hallásra.

Azzal lerakta a telefont Lauri. És visszament a szobába ahová a lányt fektették le. Ahogy beért a szobába Aki egyből megkérdezte, hogy:

-nos akkor a doktor, kijön a lányhoz?

-10 perc és itt van. - válaszolta Lau. Megvárod Te is az orvos véleményét, hogy milyen diagnózist állapít meg? – kérdezte kicsit aggódva.

Mivel Aki látta Laun, hogy mennyire fél az orvos válaszától, úgy döntött, hogy a barátja mellett marad és támogatja bármiben.

-Ez csak természetes, hogy itt maradok addig vagy még tovább ha kell. – válaszolta.

-Ez nagyon rendes Tőled Aki igazán, de az orvos után elmehetsz hiszen vár a barátnőd, Amanda.

-Ahogy gondolod barátom. Vágta rá Aki.

Azzal Lau is leült a másik fotelba, ami az ágy másik oldalán volt.

Onnan is látni lehetett a lány arcát amint piros mint a rózsa a láztól. Lau megnézte a lány homlokán lévő borogatást, hogy-hogy áll. Amint hozzáért érezte milyen forró. A hideg vizes borogatás a lány fején már tök átvette a forróságot. Lau kicserélte a borogatást, újat rakott a lány homlokára. De 1 perc alatt átforrósodott így Lau percenként cserélte a borogatást a lány homlokán. Mivel nem igen akart így használni a lázcsillapítás úgy döntött, hogy bevezet egy új módszert a lány lázcsillapítására. Felpattant a fotelból és kiviharzott a fürdőbe. Fogott 4 konyharuhát bevizezte. Visszament a szobába. Feltűrte a lány nadrágját és a bokáira tekerte a 2 vizes konyharuhát. Azután a másik 2 vizes konyharuhát rátekerte a lány csuklójaira. Azzal visszaült a fotelba és várta, hogy menjen lejjebb végre már a lány láza.

-Ez jó ötlet. – felelte Aki csendben figyelve Lau ügyködéseit.

-Hát remélem ettől végre lejjebb fog menni a láza kicsit!

De tudta, hogy nem pontosan jól csinálja a lázhűtést. Ugyanis emlékezett arra még mikor gyerekkorában amikor neki is ilyen magas volt a láza, az anyukája az egész testét betekerte hideg vizes törülközővel és a bokáira a csuklóira és a homlokára is tett hideg vizes borogatást. De mivel a lányt nem ismerte nem akarta megsérteni az intim részeket, mellőzte ezt. A lány az ágyon feküdt önkívületi állapotban. Ott feküdt az ágyon ruhástól és persze takaró nélkül, mivel ég a láztól az egész teste. Lau direkt nem takarta be a lányt, tudta, hogy az nem jó ötlet. Csak a cipőjét vette le.

A várakozás mire a doki ideér a lány lázcsillapításával telt. Lauri és Aki felváltva cserélték a lányon a hideg vizes borogatást.

Hírtelen megszólalt a kaputelefon. – az orvos volt az. Lau mint a villám felpattant a fotelból és rohant kinyitni a kaput az orvosnak, hogy minél előbb nézze meg a lányt és segítsen rajta. Aki a lánnyal maradt és cserélgette tovább a borogatást a lányon. Lauri nem szólt bele a kaputelefonba hanem egyből megnyomta a kapunyitó gombot. Ez tőle szokatlan volt, mert mindig beleszól és megkérdezi ki az, mert nagyon sok rajongója szokta keresni akiknek nem mindig nyitja ki az ajtót ha fáradt vagy ha magányra vágyik.

Lau már az ajtón kívül várta a dokit. Mikor felért az orvos üdvözölték egymást . -Jó estét doktorúr, köszönöm, hogy ilyen gyors volt. – kezdte Lau.

-Ugyan már ez csak természetes, hisz ez a dolgom és ráadásul maga az egyik kedvenc páciensem. – elejtett egy mosolyt az orvos Laurira tekintve.

Lau elpirult és kicsit megszeppent az előbb hallottaktól.

-Oh köszönöm doktorúr ezt a bókot nem felejtem el soha magának. –  és mosolygott Lau. Na de jöjjön be kérem siessünk a lányhoz.

-Rendben. – válaszolta az orvos.

Lau előrement és hátra szólt, hogy a cipőjét nem kell levenni most doktor. A doktor meglepődött és eltűnődött, hogy ez a lány nagyon fontos lehet számára ha ennyi mindent elnéz most. Azzal bementek mind a ketten abba a szobába ahol a lány feküdt.

A lány még mindig édesen aludt. Az arca piros akárcsak a rózsa. A keze a teste mellett volt ahogy hagyták a fiúk. A teste egy cseppet sem mozdult. Csak a mellkasán lehetett látni, hogy még él és lélegzik. A légzése szapora volt mivel lázas.

Az orvos mikor meglátta a lányt elsápadt.

-Te jó ég fiuk. Mi történt evvel a lánnyal? – kérdezte az orvos.

Aki és Lauri egymásra néztek. Aki és Lauri képesek voltak beszélni szemkontaktussal. Aki azt akarta, hogy Lauri mondja el a történetet mivel Ő az aki felkarolta az utcán a lányt. Lauri ekkor megszólalt:

-Hát az úgy volt, hogy az unoka húgom eljött hozzám meglátogatni. Ő nem idevalósi. És hát nem számított, hogy esni fog és hideg lesz itt. Mikor ide ért hozzám már csurom vizes volt. Gyorsan lefektettem ide. El is aludt egyből. Aztán észrevettem, hogy a láztól csak úgy ég a teste. Elkezdtem hát hideg vizes ruhával borogatni. Eddig még nem sok sikerrel pedig mindig cserélgetjük azokat rajta mivel 1 perc sem telik el és már átforrósodik a ruha. – fújt egyet Lau és befejezte.

Az orvos döbbenten hallgatta végig a sztorit. De volt egy érzése, hogy nem mond igazat a lánnyal kapcsolatban.

-Akkor most megvizsgálnám. – válaszolt az orvos.

-Rendben. -vágta rá Lau izgatottan.

Az orvos megfogta a homlokát a lánynak. Érezte Ő is, hogy szinte égeti a kezét amit a láz produkál. Megnézte a lány pupilláit. Nem voltak normálisak. Ezt furcsállotta nagyon. Meghallgatta a lány mellkasát. Zörejt hallott ami egyértelműen tüdőgyulladásra utal. Azzal odafordult a fiukhoz.

Lauri annyira izgatott volt mint amikor először lépett színpadra. Aki észre vette Laurin, hogy mennyire izgatott. Közelebb lépett hozzá és szorosan átkarolta. Lauri ránézett és halkan odasúgta neki, hogy köszi. Aki bólintott egyet. És mindketten az orvosra szegezték a tekintetüket.

-Doktor úr mondja mit állapított meg?! – tette fel a kérdést Lauri.

-Hát nem túl rózsás a helyzete az unoka húgának. Nagyon komoly tüdőgyulladása van. Ha 24 órán belül nem változik az állapota, akkor ott már nem sokat tehetünk érte. Most beadok neki injekcióba antibiotikumok, gyulladáscsökkentőt és lázcsillapítót.

Lauri majdnem össze esett a hallottaktól. Ettől félt a legjobban, hogy elveszíti a lányt akit még nem is ismer, de máris mintha az élete részese lenne. És persze mikor meglátta az injekciós tőt a szemei keresztbe akadtak. Ugyanis Lauri retteg a tűktől. Aki észrevette, hogy a barátját elhagyja az ereje ezért még szorosabban megszorította Lau vállát. Lauri csak ránézet egy pillanatra lecsukta a szemeit evvel hálálni meg, hogy erősebben fogta nehogy összeessen. Aki is lecsukta egy pillanatra a szemét evvel jelezvén, hogy itt van mellette.

Azzal az orvos nyúlt is a táskájához elővenni a dolgokat. Még az orvos felszívta a gyógyszereket és beadta a lánynak addig Lau és Aki némán álltak és figyelték az eseményeket, hogy mi történik most a lánnyal.

-Kész is. Beadtam a gyógyszereket neki. – azzal felegyenesedett az orvos ismét és újra a srácok felé fordult. Ami pedig a pupilláit illeti nem egészen világos valami. Furcsán reagálnak a fényre, mintha ütés érte volna a fejét.

Lauri és Aki hírtelen egymásra néztek mivel tudták, hogy Lauri későn fogta meg a lányt mielőtt a járdára esett eszméletlenül, de így is kisebb ütés érte mint amekkora érte volna ha Lau nem fogja meg. Aztán visszanéztek mindketten az orvosra. Lauri válaszolt és értetlenül állt.

-Én nem tudok arról, hogy beütötte volna a fejét az unoka húgom. A háta mögött összeszorította 2 ujját mivel most hazudott. Lauri nagyon is tisztában volt avval, hogy a lány beütötte a fejét a járdába.

-Ez most nem is annyira lényeges. Akkor lesz lényeges ha magához tér a lány. Akkor majd meglátjuk milyen is lesz a tudata. Most a legfontosabb az, hogy 24 órán belül javuljon a helyzete egy hajszálnyit is. Ha javul hajszálnyit holnap ijenkorig van esélye a felépülésre. – felelte az orvos.

Lauri alig mert nyelni és levegőt venni. Annyira meg volt ijedve a hallottaktól. -Továbbra is ahogy eddig szépen csinálták cserélgessék a hideg vizes borogatást a lány testén. De tegyen borogatást a lány felső testére is. Úgy hatásosabb lesz. És a száját töröljék meg néha vizes ruhával ha cserepes lenne. – tette hozzá még.

Lauri elpirult azon amikor az orvos azt mondta, hogy borogassa be a lány felső testét is. Aki rápillantott barátjára és látta rajta, hogy elpirult. Majdnem elnevette magát de türtőztette magát így csak egy halvány mosolyt ejtett.

-Mást most úgysem nagyon tehetnek érte mint azt, hogy mellette van – itt Laurira nézett, a nap 24 órájában és csillapítja a lázát hideg vizes borogatással. Én beadtam neki azt amik kellenek, a többi a lányon múlik. – tanácsolta az orvos a srácoknak.

Lauri remegő hangon csak annyit tudott kinyögni, hogy: -rendben megteszem amit előírt.

Azzal összepakolt az orvos a táskájába. Kezet fogott a srácokkal és elindult kifelé. Lauri kikísérte az orvost és Akinak odaszólt az ajtóból, hogy maradjon a lány mellett mindjárt jön.

Az ajtóban Lauri megköszönte az orvos gyors és segítőkész munkáját.

-Ugyan ne köszönjön még semmit hisz Én csak beadtam a gyógyszereket amiket ilyenkor kell. Az elkövetkezendő 24 óra elég hosszú lesz magának ahogy így elnézem.

Lauri mélyet sóhajtott. -Igen az lesz. – felelte kicsit szomorúan.

Azzal elköszöntek egymástól. -Ha bármi történne hívjon bátran, állok rendelkezésére. -Rendben, köszönöm és megfogadom a tanácsát doktorúr. – felelte Lauri kicsit megkönnyebbülve. És kinyitotta az ajtót az orvos a távozásához. Lauri odalépett a kilincshez. Miközben az orvos ment kifelé eszébe jutott még egy dolog.

-Ja és holnap ilyenkor átjönnék megnézni a lányt, ha nem haragszik érte. –  de már Laurival szemben állt mikor befejezte a mondatát.

-Ez nem is kérdés doktor úr. Persze, hogy jöhet. Örülnék neki, ha ránézne és valami bíztatót mondana nekem már holnap. – felelte Lauri szomorú tekintettel. -Rendben akkor majd jövök. Viszont látásra. – köszönt el az orvos Lauritól.

-Még egyszer köszönök mindent doktor úr. Viszont látásra. – köszönt el Lauri az orvostól.

Azzal becsukta az ajtót. Visszament a szobába ahol a lány feküdt és ahol Aki vigyázott rá amég kikísérte az orvost.

Lauri lassan ment szinte vánszorgott a tehetetlenségtől, a félelemtől, hogy talán elveszíti a lányt örökre.

Bement a szobába. Leült a fotelba. Vett egy mély sóhajtást és elkezdte a borogatást cserélni tovább a lány testén.

A csendet Aki törte meg mialatt Lauri cserélgette a borogatásokat sorra le.

-Hé haver! Ne légy elkenődve ennyire! Minden rendbe jön, meggyógyul a lány! Ne aggódj!

Közben meg felállt a fotelből és elindult a barátja felé. Lauri pont kicserélte az utolsó borogatást a lányon és leült a fotelba. Mire felnézett Aki már előtte is állt. Laurinak könnyes volt a szeme. És az útjára engedte az első könnycseppjét. Nem bírta már megállni a sírást. Sok volt neki az a sok minden amit mondott az orvos és, hogy talán nem fogja soha megismerni ezt a lányt. Aki leguggolt a barátja elé. Megfogta a kezét. És elkezdett beszélni hozzá.

-Lauri! Nézz rám!

Lauri ránézett. De egyre több könny folyt végig az arcán.

-Ne sírj Lintu nem fog elszállni ez a lány akit a szárnyaid alá vettél! Érzem, hogy ez a lány az életed részese lesz! Megfogja változtatni az életed és boldog leszel végre!

Lauri elmosolyodott barátján, furcsa volt neki, hogy ilyenek mondd pláne egy idegenről. Letörölte  könnyeit és válaszolt a barátjának.

-Aki Én nem is tudom, hogy mit mondjak most, hogy itt vigasztalsz és segítettél ápolni a lányt még az orvos ide nem ért. És amiket mondtál még soha nem hallottalak így beszélni téged.

-Ez most jött elő belőlem ebben a szituban. És megölelték egymást.

-Örülök, hogy mellettem és a lány mellett maradtál ma. De most már menj siess haza vár a barátnőd, Amanda otthol!

Ránézett a falon lévő órára Lauri. Az óra este 10 órát mutatott.

-Aki 10 óra van. Amanda biztos nem tudja elképzelni, hogy hol késel 2 órája. – felelte Lau.

De amint kimondta az utolsó mondatát csörgött Aki telefonja. Aki előkapta a telóját rápillantott ki hívja.

-Bejött a jóslatod Te kis jós! Amanda hív! – válaszolta Aki.

Lauri elmosolyodott.

-Na mire vársz még? Gyerünk vedd már fel és mondd neki, hogy 20 percen belül otthol vagy csak elmulattad az időt nálam. – tanácsolta Lauri barátjának. -Rendben máris veszem már fel a telefont. – válaszolta.

Szia életem. – mondta a telefon túlsó végén a barátnője. Szia szerelmem. Ne haragudj, hogy nem mentem időben haza, de elmulattam az időt Laurinál, de már úton vagyok. 20 perc és otthon leszek. – mondta a telefonba Aki. Jólvan édesem akkor várlak és add át üdvözletemet Laurinak! Szia. Okhey átadom. Szia életem. – avval letették a telefont mindketten.

Aki visszarakta a telóját a nadrág zsebébe, és mondja az üzenetet amit a barátnője üzen a barátjának.

-Amanda üdvözöl téged. – Én átadtam az üzenetét neked és mosolygott.

Lau is elmosolyodott. -Én is üdvözlöm őt. – válaszolta Lau.

Megint csend következett. Lauri ismét kicserélte a lány testén a borogatásokat. Pont végzett mikor odament hozzá Aki, hogy elköszönjön tőle.

-Na légy jó barátom vigyázz magadra és ápolgasd a lányt türelmesen. – szólalt meg Aki Lau háta mögött.

Lauri megfordult. -Rendben okhey és köszi, hogy segítettél és támogattál meg vigasztaltál.

Azzal kezet fogtak megölelték egymást és megveregették egymás hátát. Náluk ez volt a köszönési szokás. Azzal elindultak a bejárati ajtó felé. Aki kinyitotta az ajtót. Kilépett rajta. Lauri odalépett a küszöb elé. Aki megfordult és szólt pár szót még a barátjához.

-És ne aggódj a lány miatt meg fog gyógyulni. Meglátod holnapra javulni fog az állapota!

Lauri elmosolyodott és csak annyit mondott, hogy: -rendben okhey szavadon foglak. – és ejtett egy halvány mosolyt.  

Azzal Aki elment Lauri meg becsukta és bezárta az ajtót.

Lauri elment a konyhába inni egy kávát és bekapni pár falatot. Azután elment lezuhanyozni, fogat mosni és átöltözni. Miután végzett a teendőivel bement a lány szobájába és tovább ápolgatta. Bátorságot vett magán és levette a lány pólóját. A lányon volt melltartó szerencséjére. Kiment a fürdőbe és hozott a lány mellkasára is egy hideg vizes törölközőt. Azután leült a fotelba és csak nézte a lány arcocskáját. Ahogy nézte megállapította, hogy olyan babapofija van mint neki. Az arcocskája ugyanúgy piros volt még mindig a láztól. De a lány továbbra is mozdulatlan volt, csak a mellkasa emelkedett fel egy egy levegő vételkor. Közben nem felejtette el a borogatásokat kicserélni a lány testén.  Továbbra is a fotelban ült és elgondolkozott a következőkön: Te kis angyal vajon honnan jöttél és merre tartasz? Mi lehet a neved és hól lakhatsz? Ahogy kimondta az utolsó mondatot elaludt a fotelban Ő is. Immár mind a ketten aludtak. Lauri álma nem másról szólt mint a lányról. Álmában este egy parkban voltak csak ők ketten. Egymással szemben álltak. A lány mosolygott. A szemei csillogtak. -Nyönyörűek a szemei és szép a mosolya. – jegyezte meg  Lau. Ahogy a lány Laurira nézett és mosolygott, Lauri majdnem elolvadt. Nem tudta letagadni, hogy szerelmes lett belé azonnal.  Már az első pillanattól fogva érezte Lauri, hogy szerelmes a lányba. Lenyűgözte a mosolya és a tekintete. A lány nyújtotta a kezét felé, hogy bemutatkozzon. Lauri együtt működött a lánnyal és Ő is kinyújtotta az egyik kezét. –

Dynasty vagyok, örülök, hogy személyesen is megismerhetlek.

Lauri épp akarta mondani a nevét mikor a lány félbeszakította. Én meg …. – kezdte Lauri, de a lány a mutató ujját Lau ajkaira helyezte s mondta, hogy psz. --Tudom, Te Lauri Ylönen vagy a The Rasmus énekese.

Lauri meglepődött, de örült neki, hogy ismeri a lány. A lány tovább folytatta.

-A kedvenc együttesem a Te bandád azaz a The Rasmus. Szeretem a zenéteket. Olyan megnyugtató, tele érzelemmel, szívből jövő és tanácsadó. Egyedi stílusú és más milyen mint a többi zenekar.

Lauri elképedve hallgatta a lányt. És a szíve mélyén nagyon örült ezeknek a szavaknak. A lány tovább folytatta. Mélyen belenézett Lauri gyönyörű zöld szemeibe.

-Most szívből jövő szavakat mondok neked, ami Neked szól!

Laurinak  már végképp elakadt a szava a lányon. Elvarázsolta teljesen. -Hallgatlak. – válaszolta Lau.

-Rendben, akkor figyelj. Te vagy a mindenem! Imádlak Téged, Szeretlek! Szeretem, hogy egyedi vagy más mint a többi srác! Egész életemben rólad álmodtam. Mikor megláttalak a Tv-ben Újjászülettem. Boldog lettem, hogy most már van értelme az életemnek, van kiért élnem! Megmutattad Nekem az utat merre induljak és hogyan. Téged kereslek mindenhól és mindenkiben. És most itt állsz előttem ez valami csoda. Hihetetlen. De mégis igaz! Te vagy az eredetiben. És csak mi ketten vagyunk itt ezen a csodálatos helyen!

Ahogy bevallotta érzését a lány Laurinak elpirult. Laurinak tetszett, hogy a lánynak piros lett az arca.

-Kérlek csípj meg, hogy nem álmodom és Te tényleg itt állsz előttem!

Azzal Lauri a lányhoz lépett így közelebb került hozzá. Szinte olyan közel lépett a lányhoz, hogy majdnem megcsókolta a lányt. Annyira meg akarta csókolni, hogy csípés helyett úgy döntött, hogy inkább megcsókolja a lányt.

Az ajkuk szorosan egymással szemben volt. A lány arca egyre pirosodott a szeme egyre jobban csillogott. Lauri a lány derekát átkarolta magához húzta, hogy még közelebb legyen hozzá. A lány átkarolta Lauri nyakát. Csak nézték egymást, nem szóltak semmit. Már rég átadták magukat az érzelmek vezetésének. Lauri elkezdte vezetni a lányt. Táncoltak. És megtörtént az amit mind a ketten akartak. Az ajkaik egymásba forrtak mint a nappal az éjszakába. A lány nem ellenkezett. Hosszú ideig csókolóztak. Életükben először érezték, hogy milyen édes is az igazi  szerelem csókja. Már hosszú  ideje csókolóztak. Nem tudták abbahagyni egyszerűen annyira egymásba bonyolódtak.

A lány erről álmodott egész életében. Arról, hogy Lauri karjaiban lesz édes csókjaival együtt. Beteljesedett a  szerelem köztük. Célba értek a rég várt érzelmek. Még mindig hevesen csókolóztak mikor Lauri elkezdte újra vezetni a lányt. Táncoltak a boldogságtól hosszú forró csók keretében. Ez volt az első táncuk az éjszakában. Pár perc után Lauri keze a lány pólója alá került. Leakarta húzni róla, mikor éppen megcsörrent a telefonja és felébredt a csodaszép álmából. Még mindig a lány édes csókját érezte ajkain.  Lauri olyan dühös lett, hogy felébresztetták a legédesebb álmából, hogy elhajította a telefonját az ágy túlsó oldalára. Ekkor abba maradt a csörgés.

Lauri a lányra nézett. Megfogta a kezét és azon a néven szólította amit álmában mondott neki. Dynasty kelj fel Én vagyok az Lauri akit annyira imádsz. De Lauri nem volt benne biztos, hogy így hívják a lányt és hogy tényleg szeretie őt annyira amennyire az álmában mondta neki. És megsimogatta a lány arcát ismét. Ekkor újra megszólalt a telefonja. Nagy nehezen odament felvette és mérgesen, dühösen beleszólt. Meg se nézte ki hívja.

-Igen. Ki az. – kérdezte Lauri ingerülten.

-Jó reggelt álom szuszék. Én vagyok az anyád. Hát így kell beszélni velem édes fiam?! Nem elég, hogy nem jössz hozzánk, de még ilyen dühösen is veszed fel a telefonodat! Így hálálod meg azt, hogy a világra hoztalak és felneveltelek! Attól, hogy sztár lettél nem kéne minket levegőnek nézni!

Lauri fancsali képet vágott. Nem volt szándékában az anyjával így beszélni, hisz szereti őt.

-Uh bocsi anya nem neked szántam ezt a hangnemet, hanem az egyik haveromnak. És neked is jó reggelt. – felelte.  

-Már megint összevesztél az egyik haveroddal?

-Áh csak a szokásos hülyeségeken tudod anya.

-Jah értem kisfiam. Azért hívlak, hogy apád meg Én szeretnénk ha eljönnél hozzánk ebédre a jövő hét hétvégén, szóltunk a nővérednek is, Ő itt lesz. Apád is hiányol téged már nagyon. A nővéredről meg nem is beszélve!

-Juj az Én egyetlen drága édes nővérkém is ott lesz? –  Lauri nagyon örült a nővérének, hogy ott lesz.

-Igen itt lesz és már nagyon látni szeretné az Ő rosszcsont öcsikéjét, ha jól idézem szavait.

-Igen jól idézted a nővéremet anya. – és elmosolyodott Lau.

-Nos akkor számíthatunk rád fiam?

-Hát nem tudom anya. Most jöttünk haza a turné állomásokról. Nagyon kihajtottuk magunkat. Kiszeretném magam pihenni, nagyon fáradt vagyok. Ne haragudj anya ezért. De majd még meglátom, hogy mennyire leszek fáradt. Ha nem leszek annyira fáradt elmegyek az ebéd meghívásra amit köszönök szépen nagyon. De ha nem mennék el akkor úgyis bepótoljuk majd pár hétre rá úgyis. ---Jaj fiam egyszer a halálba fogod magad hajtani. Rendben. Akkor majd szólj időben, hogy-hogy döntöttél. Puszillak kisfiam és vigyázz magadra, ne hajtsd túl magad. Az egész nem éri meg.

-Okhey vigyázok magamra. És anya ezt a dolgot meg már megbeszéltük. Tudod, hogy nekem a zene a mindenem. Puszika és puszilom apát és Hannát is. -Rendben fiam átadom. Szia.

-Szia anya és vigyázzatok magatokra ti is. – azzal lerakták a telefont mindketten.

Lauri kitörölte a nem fogadott hívását a telefonjából és megnézte hány óra.

-Te jó ég már ennyi az idő?! És Én még pizsamában vagyok.

Az óra 10et mutatott. Kicserélte a lányon a borogatást és elment lezuhanyozni és fogat mosni. Miután lezuhanyzott és fogat mosott felöltözött. A szokásos ruhájába öltözött. Fekete naci és fekete pólót vett fel. Ezután kiment a konyhába inni egy kávét és egy pohár narancsjuict. Ezek után visszament a lányhoz.

Kicserélte ismét a borogatást a lány testén. Leült és megnézte a naptárát nincse valami programja mára. Ha van azt lemondja mivel ápolnia kell a lányt. De szerencséjére nem kell lemondania semmit nincs mára programja. Avval leült a fotelba és figyelte a lányt, hogy javule.

Miközben ült a fotelban az álmán ábrándozott. Újra elképzelte a forró édes csókot a lánnyal. De ekkor hírtelen a lány megszólalt. Lauri egyből visszatért a földre és ránézett a lányra. A lány szemei csukva voltak még az arca is piros volt de már nem annyira. De örült, hogy már kezd javulni a lány és nem fogja elveszíteni. A lány egy nevet mondott önkívületi állapotában. A név ez volt: Lauri. Lauri meglepődött a neven de ugyanakkor el is mosolyodott hisz az Ő nevét mondta. Lauri benedvesítette a mutató ujját és benedvesítette a lány ajkait, kicserélte a borogatásokat a testén és visszaült a fotelba figyelve a többi reakcióit a lánynak. A lány óránkén mindig ugyanazt a nevet ismételte, hogy: Lauri.