Zsu
Beteljesült az egyik legnagyobb álmod! A kedvenc együttesed, a The Rasmus a te városodban koncertezett. A nem túl olcsó jegyeket már yoo régen megvetted a barátnőiddel. Szorongva vártad a napot! A suliban már minden barátnődnek elmondtad a nagy hírt. Nem győzted kivárni a hátralévő egy teljes hónapot.
A legjobb barátnőddel rohantatok a koncert helyszínére, a Főnix Csarnokba. A többiekkel ott beszéltetek meg találkozót. Nagyon féltetek, hogy elkéstek. Te már tök depressziós voltál, még mindig nem hitted el, hogy Rasmus koncertre tartasz. Amikor végre odaértetek, futva siettetek a parkoló felé, ahol egy nagy fehér limuzin állt, amit egy tömeg, lökdösődő riporter állt körbe. Közelebb mentetek. Egész közel jutottatok. Nézelődtél, hogy miért van ez a nagy felhajtás, amikor észrevettél egy ismerős arcot a túloldalon. Iszonyú dühös lettél. Gyorsan átrohantál a másik oldalra, barátnődet hátrahagyva. Befurakodtál a tömegbe. Az ismerős lány háta mögé kerültél, de ekkor kinyílt a limuzin ajtaja és nem más, mint Lauri Ylönen, a The Rasmus frontembere szállt ki. A fejére fekete kendő volt kötve, a fekete dzsekijén fehér Dynasty felirat virított. Fekete szemüvege eltakarta gyönyörű zöld szemeit. Nem jutottál levegőhöz, a riporterek ide-oda lökdöstek. Lauri pózolt egy kicsit a fotósoknak. Olvadoztál. De ekkor feleszméltél, hogy miért is tolakodtál oda. Paula szerencsére nem mozdult el a helyéről. Az előtted álló riportert teljes erődből nekilökted Paulának. Paula a nagy becsapódás miatt akkorát esett, hogy minden fotós a szerencsétlen lányt kezdte fotózni. Tényleg nagyot esett. Lauri már ekkor bement és nem nézett hátra, nem is vette észre. Paula égő arccal felkászálódott a földről. A nadrágja kiszakadt és az arcát is lehorzsolta a beton. Vicces jelenet volt. Az arcát és térdét törölgetve, sántítva rohant Lauri után. A hátad mögül hallottad a nevetést és a nagy kérdést: „Ki ez a szerencsétlen?” Te csak mosolyogtál, és gyorsan elrohantál. Mint egy bomba kitörtél a tömegből. Megkerested a barátnőd.
- Te hülye vagy! (mondta röhögve)
- Tudooom! (nevetted)
- Yoo nagyot esett! Miért csináltad?
- Nem tudom… (mondtad a röhögéstől már sírva)
Miután yool kiröhögtétek Paulát, elindultatok a másik bejárathoz. Odabent csak pár 100 ember szálingózott. Összefutottatok a többiekkel, és elmeséltétek a kint történteket. Mindenki yool szórakozott a sztorin, nem akarták elhinni, hogy megtetted. A koncert kezdetéig még pontosan fél óra volt. A tömeg egyre csak gyarapodott. Elindultatok a színpad felé, hogy az első sorokban kapjatok helyet. Egészen a második sorig jutottatok. Megálltatok és terjeszkedtetek. Nézelődtél, hátha találkozol vmi régi ismerőssel. Ki is szúrtál egy régi, számodra kedves ismerőst. Nagyon megörültél neki. Próbáltál minél gyorsabban odajutni hozzá. Már majdnem ott voltál, amikor vki megszorította a karod és lökött arrébb. Nagyon mérges lettél. „Hogy lehet vki ilyen durva?!” (gondoltad) Ránéztél az illetőre és majdnem padlót fogtál. Szúró szemekkel pillantottál rá. De amikor felismerted…a haragod azonnal elszállt! Szinte kirázott a hideg.
- Ohh…I’m Sorry! (mondta kedvesen)
Te egy mosollyal reagáltál. A tömeg elsodorta a sztárt, de ő 2-szer is visszanézett rád. Az arcodon még mindig ott ült a mosoly, amit sehogy sem tudtál levakarni a piros arcodról. Még a hatása alatt voltál. Megfeledkeztél mindenről. Már azt is elfelejtetted, hogy miért indultál el. Amikor végre magadhoz tértél visszamentél a többiekhez, de a történtekről nem szóltál semmit. Már csak negyed óra volt hátra. Azt a 15 percet elhülyültétek, sokat nevettetek. De végre kezdetét vette a nagyszabású Rasmus koncert! Ugrálni, üvöltözni kezdtetek. Minden oldalról a legjobb barátaid vettek körül. Amikor Lauri magyarul köszöntötte a közönséget sikítozni, őrjöngeni kezdtetek. Lauri a tömeget kémlelte, mintha keresett volna vkit. A Night after night volt az első szám, amit előadtak. Lauri, mint egy polip mozgatta karjait. Extázis állapotban tomboltátok végig a koncertet. Lauri karjára egy magyar zászló színű szalag volt felkötve. A Lucifer’s angel alatt Lauri ördögszarvakat viselt. Igazi kisördög volt a színpadon! ;) Amikor a No feart játszották, Lauri felétek nézett. Azt a kis csoportot figyelte, aminek a közepén te ugráltál. Barátnőid ott mondogatták, h téged néz, de te csak nevettél az egészen. „A több ezer fős tömegből kiszúrt pont téged? Áhh… lehetetlen!” (gondoltad) Amikor mondta, h „Girl!”, akkor elég közel ment hozzátok. És mintha csak nektek énekelt volna. Barátnőid még mindig szentül állították, h téged néz. A Don’t let go refrénjénél leguggolt a színpad szélén pont ott, ahol ti ugráltatok. Csápoltál a kezeddel, és Lauri is kinyújtotta a karját, és feléd nyúlt. Mindenki, aki körülötted állt gyorsan megfogta a kezét, de ő a te levegőben táncoló kézfejed szorította meg gyengéden. A szíved leállt és, még ha pár másodpercig is, de érezted a sok ugrálástól hevesen lüktető pulzusát. De nem sokáig foghattad a kezét, mert a többi rajongó kirántotta a kezeid közül. Ezután Lauri hátrébb ment és ismét ugrálni kezdett. Mintha kicsit zavarban lett volna. Laurinak a magas hang ellenére sem ment el a hangja. Csak szexisen rekedt volt néha. Eero és Pauli összenéztek, nem értették a dolgot. Hisz Lauri még sosem csinált ehhez hasonlót. Lauri sem tudta, h mi van vele. Tovább énekelt. Végig ugrálta a koncertet. Még nem is fogtad föl, h mi is történt. A többiek is csak meglepődve, irigykedve néztek rád. Annyira boldog voltál! De sajnos a konci a vége felé járt már. Lauri négy szót tud magyarul: Szeretlek, szevasztok, együtt, köszönöm. Ezek a szavak el is hangoztak a konci folyamán. Néha-néha ti is üvöltöztetek be finn szavakat. Mivel a kiejtést nem tudtátok, ezért erre Pauli, amikor felfigyelt egy mosoly szaladt végig az arcán. Nagyon aranyos volt, kellemesen csalódtatok a kiváló gitárosban. Amikor a koncert sajnos véget ért, a négy fiatal tehetség együtt meghajolt. Aki szokás szerint bedobta a közönség közé a dobverőit. Lauri egy határozott „Köszönöm!”-el búcsúzott. Integetve levonultak a színpadról. Szomorúak voltatok, h ilyen „hamar” véget ért a fellépés. De nagyon boldog voltál, h végre élőben is láthattad a kedvenceid, és még nem is kellett messze menned. A tömeg mozgolódni kezdett, mindenki próbált kijutni, kisebb-nagyobb sikerrel. Vártatok egy kicsit még a tömeg nagyobb része távozik. A lökdösődést sajnos nem tudtátok elkerülni, de ekkora élmény után már semmi sem zavart. A barátaiddal megbeszélted, h miután kijuttok innen elmentek a Kikötőbe, hisz minden péntek estét ott mulattatok. Fél órán belül ki is jutottatok a friss levegőre. Miután mindenki előkerült, együtt buszra szálltatok és meg sem álltatok egészen a Kikötőig. Amikor odaértetek találkoztatok a haverokkal. Leültetek egy padhoz, néhányan elmentek piáért. Mint mindig most is nagyon yoo volt a társaság. Cigiztetek, ittatok. Épp barátnőddel beszélgettél, amikor hirtelen arra lettél figyelmes, h a tőletek lévő padnál egy fekete alak üldögél lehajtott fejjel, magányosan. Először nem tulajdonítottál neki különösebb figyelmet, de egy idő után már sajnáltad, h még ti ott szórakoztok ő egyedül van és valószínűleg társaságra vágyik Erőt vettél magadon és átültél a másik asztalhoz, ahhoz az asztalhoz ahol ő ült. Leültél vele szemben, és kedvesen ráköszöntél:
- Hello!
- Hello! (hangzott a válasz, kicsit rekedtes hangon)
Az ismeretlen fejére fekete kapucni volt húzva, csak az ajkait lehetett látni néha. Még mindig lógatta a fejét. Furcsa érzés kerített hatalmába, mintha már nagyon yool ismernéd őt. Kicsit zavart, h nem láthattad az arcát, de azért próbáltál kellemes beszélgetést folytatni vele.
- Miért szomorkodsz itt egyedül?
Nem jött válasz. Úgy gondoltad, h akkor biztos nem akar róla beszélni, ezért nem erőltetted a dolgot.
- Képzeld! (próbáltad feloldani a feszültséget) Pont most jöttünk The Rasmus koncertről! (a Rasmus szónál érthetetlen módon elmosolyodott) Nagyon cool volt! Nagyon szeretem őket!
És végre megszólalt:
- Do you speak English?
Elnevetted magad.
- Szóval, akkor, amit eddig mondtam nem is értetted? (kérdezted angolul)
Ő is felkuncogott:
- No!
Örültél, h végre nevetni láttad. És végre beszélgetni kezdtetek, hisz megtaláltátok (ez esetben) a közös nyelvet! Megkérdezted, h kik a kedvenc előadói. 10 perc alatt szinte minden lényeges dolgot megtudtál róla, kivéve a nevét. A mellettetek lévő asztalnál egy csomó srác üvöltözött, röhögött. Egy ideid tűrtétek, de néhány perc elteltével már elég zavaró volt számotokra.
- Nincs kedved sétálni egyet? (kérdezte az arcát még nem felfedő srác)
- Yoo ötlet! Menjünk!
Elindultatok az erdőbe. Ott leültetek egy padra. A közeletekben nem volt senki. Kicsit tartottál ettől a helyzettől, mert a csuklya elég ijesztő volt.
- A neved még nem árultad el! (mondtad furfangosan)
- Igaz! De nem véletlenül…
- Ezt meg hogy érted? (kérdezted meglepetten)
Ekkor a srác felemelte a kezét és lassan letolta a fejéről a kapucnit. Először csak a fekete, kicsit borzos haját láttad. De amikor felemelte a fejét majdnem leestél a padról.
- Ohhh… istenem! Ez nem lehet igaz!
- Ssss! Halkabban! Nem akarom, h felismerjenek! (suttogta)
- De… ezt nem hiszem el! Végighallgattad, h itt áradozok rólad meg a bandádról?
Elmosolyodott:
- Igen, de ugye nem baj?
- Nem is tudom!
- Úristen! Már 2 éve arról álmodozom, h legalább 1-szer láthassalak élőben! És a koncin még nekem is jöttél, emlékszel?
- Persze, és még1szer bocsi, csak nem tudtam, h merre kell mennem, és kicsit már ideges voltam!
- Semmi baj! És hol vannak a többiek?
- Bementek piáért!
- Ezt még mindig nem hiszem el! Végre kijutok egy koncertetekre, ami önmagában csodálatos és még személyesen is megismerhettelek! De miért nem árultad el a neved az elején?
- Mert nem akartam, h azért beszélgess velem, mert híres vagyok! Így mennyivel könnyebb volt, nem? Ezért sajnos nekem elég nehéz ismerkednem!
- Értem.
Egy kis ideig némán ültetek egymás mellett. Sokszor néztetek egymás szemébe. Most nem hordott kontaktlencsét. Hirtelen megtörted a csendet:
- Kaphatok egy autogramot? (mondtad nagy mosollyal az arcodon)
- Persze! Van nálad vmilyen papírdarab?
- Juuj… nincs! Menjünk vissza egy picit, kérlek! Vkitől kérek!
- Rendben! (felállt a padról és visszatette a kapucnit a fejére)
Elindultatok vissza, a padokhoz, ahol már ott ültek Akiék. (ők is fekete kapucniban) Lauri Aki vállára tette a kezét, mire Aki kicsit megrezzenve hátrafordult.
- Lauri! Te meg hol voltál?
- Sétáltam ezzel a kedves lánnyal! (megfogta a kezed és odahúzott maga mellé) Srácok! Ő Zsu, és ott volt a koncinkon is!
- Moi, moi! (köszöntél kicsit félénken)
Mindenkinek először kézfogással, majd 3 puszival köszöntél.
- Üljetek már le! (mondta kedvesen Pauli)
Lauri leült a srácokkal szembe te pedig mellé.
- Nah? És milyen volt a konci? Yool érezted magad?
- Jaaj… nagyon yoo volt! Életem eddigi legszebb napja! (mondtad zavarodban)
- Akkor yoo! (szólalt meg Eero)
- Nem ti kiabáltatok be finn szavakat? (érdeklődött viccelődve Pauli)
Felnevettél:
- De, mi voltunk! Még emlékszel?
- Persze! (mosolygott) Azt a kiejtést nem lehet elfelejteni!
Visszamosolyogtál rá. Lauri, Aki és Eero nem értették a dolgot, de nem kíváncsiskodtak. Feleszméltél, h eredetileg papírért indultál el.
- Lauri! Gyorsan megkeresem a barátnőim! Megvártok itt?
- Persze! De siess!
- Oké!
Felálltál és elindultál az erdő felé, ahol meg is találtad a többieket. Már mindenki aggódott érted, h hová tűntél. Azt füllentetted, h megismerkedtél néhány sráccal, és velük beszélgettél. Kértél egy darab papírt, és még ittál is. Eközben a Rasmus srácok tovább beszélgettek természetesen rólad:
- Lauri! Nem ez a lány volt az, aki… (kérdezősködött Pauli)
- De, ő volt az! (vágott közbe Lintu)
- Mekkora mázli! (mosolygott Eero) Tetszik neked ez a lány?
- Igen, de még olyan fiatal! Még csak 16 éves! Nem akarom kihasználni!
- Nem is kell!
Ők is ittak, és tovább beszélgettek. Te már több mint fél órája elmentél. Lauri egyre sűrűbben nézett az órájára és a padokat kémlelte.
- Keresd meg! (tért a lényegre Aki)
Lauri meglepődött, de tudta, h semmit sem titkolhat a fiúk előtt, hisz a 10 év alatt már nagyon yool kiismerték egymást. Ezért csak egy mosoly kíséretében felállt az asztaltól és elindult ugyanabba az irányba, ahová te indultál el fél órával ezelőtt. Ez a mosoly mindent elárult.
- Ezek még ma összejönnek! (állapította meg Eero)
- Gondolooood? (viccelődött Aki)
Lauri kicsit szédülve ugyan, de ment a hangok után. Te eközben épp egy srác elől rohantál. Kiabáltál, h: „Hagyj békén! Segítség! Dócy! Eszti!” Lauri felismerte a hangod, ami egyre közeledett. Te csak futottál és futottál, nem is láttad, h merre tartasz, csak megpróbáltál minél gyorsabban menekülni az erőszakos srác elől. Kiértél egy útra, ahol megláttál egy fekete alakot. Nem láttad ugyan az arcát, de szinte biztos voltál benne, h Lauri jön veled szembe. Elordítottad magad:
- Lauriiiii! Segíííííts!
A nyomodban loholó srác erre:
- Nincs itt Lauri! Felejtsd már el azt a majmot! Gyere inkább ide!
Nagyon féltél, de szerencsére hamar odaértél Laurihoz. Ő kitárta a karjait és elkapott. Majdnem felborítottad, akkora lendülettel csapódtál be. Szorosan ölelted.
- No fear! (súgta a füledbe)
A srác eközben inkább megfordult és elment a másik irányba. Reszkettél a sírástól. Lauri nagyon meg volt ijedve.
- Nem akart elengedni! Úgy féltem! (még mindig szorosan ölelted)
- Nyugi! Most már nem lesz semmi baj! De hol voltál ennyi ideig?
- Nem tudom! A haverokkal! Már épp indulni akartam, de ez a szemét nem akart elengedni!
Mellettetek pont ott állt egy üres pad. Leültetek, mert már nem bírtál állni a sok futástól. Egymás mellé ültetek. Lauri szorosan magához húzott, te hozzá bújtál, és még mindig szipogtál egy kicsit. Már kezdtél megnyugodni Lauri szavai és ölelései hatására. Így üldögéltetek. Az egyik pillanatban Lauri a fejét a te fejedre hajtotta. Így pihentetek. Nagyon álmosak, hisz mindketten kitomboltátok magatokat a koncerten. Aztán te sem tudod, h hogyan, de felnéztél Lintura, és smároltatok. Az ajkad az ő puha ajkához ért. Lauri szája nagyon finom volt, a csókjai édesek és gyengédek. Mint egy igazi álomcsók. Elég hosszú ideig csókolóztatok, apróbb szünetekkel persze. Nem bírtatok ellenállni egymásnak. Nagyon gyorsan telt az idő Lauri karjaiban. Már az ölében ültél és úgy ölelted. Sokat beszélgettetek. A pletykák fele természetesen alaptalan volt.
- Olyan yoo lenne, ha minden rajongóm ilyen különleges lenne, mint te! (mondta kedvesen)
Te majdnem elolvadtál Lauri romantikus dumájától. Elérted a célod, hihetetlenül boldog voltál végre, ennyi szenvedés és könny után. Gyorsan teltek a percek, órák. Laurinak megszólalt a telója. A zsebébe nyúlt és előkapott egy fekete kihajthatós Samsung készüléket.
- Yes? (szólt bele halkan)
- Hi Lauri! Where are you now? … (szólt egy határozottabb férfihang)
Laurit Aki hívta, mert már aggódtak, h esetleg felfedte őt vki és talán bajban van. De szerencsére tévedtek. Te csak némán hallgattad Lintu reakcióit. Néhány perc beszélgetés után letette a telefont és magához húzott. Megpuszilta a homlokod.
- Mennem kell, mert holnap már korán utazunk tovább! Csehországba! (mondta kicsit lehangoltan)
Te nem szóltál semmit…az arcodon egy nagy könnycsepp csordult le. Nem akartad, h Lauri is lássa, h sírsz, ezért nem néztél rá, csak hallgattad. De amikor leesett a könnycsepped Lauri kabátujjára Lauri számára egyértelmű volt, h sírsz. Megfogta az állad és felemelte a fejed, mélyen a könnyes szemeidbe nézett.
- Kérlek, ne sírj!
Itt már elkezdtél szipogni. Szorosabban ölelt magához és lágyan megcsókolt.
- Jaj… ne sírj miattam! Fogunk még találkozni… ígérem!
- Nem… ez nem igaz! Itt hagysz, mert neked a zene az életed! És soha többet nem látlak, csak a TV-ben vagy az újságokban!
- Sohasem foglak elfelejteni!
- Dehogyisnem! Én már nem akarok élni… így nélküled! Elértem az életcélom… találkozhattam veled személyesen, ami nekem nagyon sokat jelent!
- Ne beszélj így… megijesztesz!
- De tudom, h nélküled csak szenvednék! Úgy meg mi értelme van az életnek?
- De te még olyan fiatal vagy! Még előtted az egész élet!
- De milyen életem lenne, ha már 16 évesen meg akarok halni?
- Majd jön az életedben egy srác, aki szeret, és mindent megtenne érted… és én már az eszedbe sem fogok jutni!
- Bárcsak így lenne… de ez lehetetlen! Csajok ezrei imádnak, és mindent megtennének érted!
Lauri elmosolyodott. Bár nem mondta ki, de pontosan tudta, h igazad van. Pár percen belül felétek közeledett három fekete, akkor még ismeretlen alak. De amikor már egész közel voltak a lámpa megvilágította arcukat… Aki, Eero és Pauli! Lauri tudta, h mi következik, de nem szólt semmit.
- Lintu! Sajnos mennünk kell! (szólalt meg Aki)
- Nem mehetnénk még egy kicsit később? (próbálkozott Lauri)
Aki sóhajtott egy nagyot:
- Te is tudod, h nem! Előre megyünk… a busz ott áll, a tó mögötti parkolóban… siess!
- Rendben… (mondta Lauri lehangoltan)
A srácok megfordultak és lassan elindultak a Csónakázó tó felé. Te már nagyon fáztál. A pad is nagyon hideg volt… reszkettél Lauri karjaiban.
- Ülj az ölembe… nagyon hideg ez a pad, fel ne fázz!
Odaültél az ölébe, és hozzá bújtál. Érezted a nyakánál a spray-je illatát. Becsuktad a szemed, már majdnem aludtál. Lauri betakart a karjaival, h ne fázz.
- Mennem kell… (mondta a sztár)
- Tudom… (mondtad elszomorodva, és engedelmesen felálltál az öléből)
Lauri kézen fogott és elindultatok ugyanazon az úton, ahol pár perccel ezelőtt Eero-ék koptatták a lábukat. Nem szóltatok egymáshoz, csak némán mentetek egymás mellett. A csendet néha egy-egy harsány nevetés, kiabálás törte meg. De ti nem foglalkoztatok a külvilággal… mindketten elmerültetek a saját gondolataitokban. Lauri arra lett figyelmes, h jég hideg a kézfejed, és az egész tested reszket. Elengedte a kezed, (mire te visszatértél a jelenbe) és gyorsan lekapta magáról a fekete, kapucnis pulcsiját. A pulcsi alatt csak egy szintén fekete, fehér feliratos póló volt.
- Ezt vedd fel!
- De… (próbáltál ellenkezni)
- Vedd fel, kérlek! Meg fogsz fázni! (vágott közbe Lintu)
Nem akartál elutasító lenni, és persze örültél is a yoo meleg pulcsinak, tehát elfogadtad. Miután felvetted már nem fáztál annyira.
- Odakísérsz a buszhoz?
- Persze…
Másodpercek alatt odaértetek a buszhoz, amiben már ott ült a három kicsit türelmetlen zenész. Megálltatok a busz mellett, Lauri feléd fordult… mélyen a szemeidbe nézett. Nem szólt ugyan egy szót sem, de a tekintete mindent elárult. Közelebb húzott magához, és lágyan megcsókolt.
Folytatás hamarosan...
|