Dance in the dark2 DYNASTY
Lauri némán ült tovább a fotelba és hallgatta a lány szavait. Mivel boldog volt, hogy a lány javul, gondolta felhívja Akit aki este mellette volt és bíztatta. Elő is vette a nadrág zsebéből a telóját. Kikereste a hívólistából Aki nevét és már hívta is. Kicsöngött. Aki fel is vette hamar.
-Szia Lauri mi újság? Mi van a lánnyal? – kérdezte aggódva.
-Szia Aki. Hát képzeld kezd magához térni. Már 4 órája csak 1 nevet mondogat. És nem fogod kitalálni, hogy milyen nevet is emleget már 4 órája. – mesélte Lauri a történteket boldogan.
-Ez nagyszerű hír barátom. Ugye megmondtam neked, hogy nem fog elszállni ez a lány akit a szárnyaid alá vettél. És mondd kíváncsi vagyok milyen nevet emleget már 4 órája. – hangzottak Aki szavai.
-Igen megmondtad tegnap, hogy meg fog gyógyulni ez a lány. A név pedig a következő. Szerintem ha nem ülsz akkor le fogsz ülni azt garantálom. – mondta Lau.
-Jaj ne csigázz már Lau tudod jól, hogy utálom amikor húzzák az agyamat. – felelte Aki.
-Jól van már mondom is a nevet. Ime a név: Lauri. Jól hallottad. Ezt a nevet mondogatja már 4 órája. – válaszolta Lauri Akinak.
-Ugye ez valami tréfa?! És ezt csak Te találtad ki. Attól, hogy Te járni szeretnél evvel a lánnyal nem kéne kertelned pláne nekem nem hisz ha jól tudom a legjobb barátok vagyunk. – válaszolta Aki.
-Jaj Aki. Én nem hazudok neked. Becs szóra, hogy ezt mondja a lány. Ha nem hiszed gyere el hozzám és hallhatod a saját füleiddel. – válaszolta Lau.
De Akinak nem kellett elmennie Lauhoz mivel a lány újra kimondta a nevet, hogy Lauri. Ezt Aki is hallotta és teljesen megdöbbent a hallottaktól.
-Most Te is hallhattad, hogy nem hazudok. – felelte Lau. Bocs haver, hogy nem hittem neked.
-Ez tényleg furcsa, különös. – válaszolta Aki.
-Igen az. És képzeld az éjjel evvel a lánnyal álmodtam. Egy parkban voltunk este csak mi ketten. Elmondta a nevét, hogy mi és tudta, hogy Én ki vagyok. Engem és az együttest szereti a világon. És képzeld olyan édes a csókja. Táncoltunk is csókolózás közben. Majdnem levettem róla a pólóját mikor hívtak telefonon. – boldogan mesélte haverjának mit is álmodott a lánnyal.
-Öregen Te aztán szépen belebonyolódtál ebbe a lányba. És mit mondott mi a neve? – kérdezte kíváncsian Aki.
-Hát nem lesz ismeretlen számodra ez sem. Azt mondta, hogy Dynasty. – válaszolta Lau mosolyogva.
Aki is elmosolyodott. -Tényleg nem idegen a név nekem se. Minden esetre nagyon furcsa és különleges álmod volt evvel a lánnyal akit még soha nem is láttál nem is ismertél életedben. – válaszolta Aki.
-Hát igen. Tényleg nagyon furcsa és különleges álom volt ez, de annál édesebb és szebb. De na haragudj most megyek ápolni tovább a lányt. – válaszolta Lauri. -Rendben nem haragszom. És siess meggyógyítani csipkerózsikádat, hogy végre kiderüljön az igazság és, hogy a szerelem beteljesedike köztetek. – vigyorgott Aki a válszkor.
-Okhey rendben igyekszek. Azért Én is kíváncsi vagyok a lányra, hogy honnan jött és hogy hívják. De azt tudom, hogy belészerettem de nagyon. Szió. – felelte Lauri.
-Rendben. Szió. – avval letették a telefont mindketten.
Lauri ismét kicserélte a borogatást a lány testén, visszaült a fotelba és nézte a lányt amint édesen alszik mint egy kisbaba. Még mindig fel tudta idézni a lány édes csókját, ahogy rámosolygott és ránézett még most is olvadozik tőle, és a tánc a sötétben felejthetetlen emlékek számára ezek mind.
És hírtelen bevillant a fejébe egy új dalszövegrészlet, aminek azt a címet adta, hogy: Dance int he dark. Gyorsan fogta a füzetét amibe feljegyez mindent ami eszébe jut az új dalokkal kapcsoltban. Íme az a pár sor belőle:
„Veled álmodtam az éjjel kiscsillag,
a felhők közt jártunk álmunkban.
Te és Én a saját parkunkban álltunk
egymagunk egymással szemben.
Te mélyen a szemembe néztél
s elpirultál.
Én mosolyogva néztem a
szemeidbe s megláttam
benne a boldog élet titkát.
megfogtam a kezed,
Átkaroltam a derekad és
elkezdtelek vezetni az éjben,
s ajkaink egyéfortak.
Halkan füledbe súgom, hogy:
ez az első közös táncunk az éjben SZERLMEM.”
Amint ábrándozott a lány ismét megszólalt, kétségbeesett hangon. Most 1 teljes mondatot mondott ami így hangzott: Lauri ments meg, vigyél innen messzi túl ahol boldogok lehetünk! Lauri köpni nyelni nem tudott a megdöbbent mondat után. Teljesen elakadt a szava. Kellett pár perc mire felfogta, hogy a lány kétségbeesetten várja, hogy mentse meg a boldogtalan életétől és, hogy végre boldog legyen avval akit választott a szíve. És a választottjáról csak annyit tud, hogy: Laurinak hívják, ami az Ő neve is pont. – elgondolkodott, ezeken a dolgokon és rájött, hogy a szíve mélyén érzi és tudja, hogy az a Lauri akit a lány említ az Ő maga. Soha nem érzett még ennyire semmit sem és nem volt biztos semmiben sem mint ebben az egyben az eddigi életében.
-Huh. Ez hideg zuhanyként ért most, mint amikor Pauli leszokott önteni 1 vödör vízzel mikor másnapos vagyok és majd szét megy a fejem.
-Na jó elég ebből a hidegrázós gondolatokból. Irány a konyha, ebédet kell főzni. – mondta Lauri kicsit még megdöbbenten.
Avval kiment a konyhába, de még mielőtt kiment volna lecserélte a borogatásokat a lány testén.
Már a konyhában is volt. Körül nézet mi van otthol, mit kíván, hogy főzzön. De pechére nem volt pont az amit most kíván.
-A francba! Nincs itthol minden alapanyag a Jalopenot kajcsihoz. Ezt a pechet. Ez is csak mindig velem esik meg, hogy nálam nincs soha semmihez minden. Akkor most menjek le a boltba és vegyem meg azt ami hiányzik, vagy csináljak mást. Um…. – ez jó kérdés. – tette fel magának a kérdést Lauri. Ha az Én kiscsillagom most magánál lenne Ő tudná a választ. De Én….
Avval leült a székre és gondolkodott. 5 perc elteltével felpattant a székből.
-Megvan. Mégis csak lemegyek a boltba megveszem azt ami hiányzik a Jalopenothoz. Úgyis már régen ettem. Azóta nem ettem mióta elmentünk turnézni a srácokkal. És hát minden ország más, különböző ételekkel és italokkal van.
Azzal ment is ki az előszobába, hogy felvegye a kedvenc fekete csukáját, de mielőtt felvette volna benézett a lányhoz.
Megnézte a borogatásokat a testén. És döbbenten érezte a ruhákon, hogy még nem vették fel a láz melegségét, szinte alig melegek. Ránézett a lány arcára. Már nem volt piros. A levegőt sem szaporán vette már.
A látottaktól nagyon megörült Lauri. És gyorsan az éjjeli szekrényről elvette a lázmérőt, hogy megmérje a lány lázát, hogy tényleg lejjebb mente neki. Neme képzelődik. Lauri a lázmérőt óvatosan a lány hóna alá rakta, nehogy felébressze vagy megijessze. Mikor elérte a digitális hőmérő a lány testének a hőjét, csipogni kezdett. Lauri ugyanolyan óvatosan kivette a lázmérőt, amilyen óvatosan berakta. Ránézett a hőmérőre mennyit is mutat most a lány láza. Lauri döbbenten, de boldogan látta, hogy szépen ment lejjebb a láza a lánynak. 40°-ról 38°-ra. Még mindig lázas, de már nem vészes. – állapította meg boldogan. Azzal lerakta vissza a lázmérőt az éjjeli szekrényre. Úgy döntött, hogy most már betakarja a lányt, nehogy az legyen a baj most meg, hogy megfázik amiatt, mert nem takartam be. Avval betakarta egy lepedővel. Adott az arcocskájára egy puszit, és elindult kifelé, hogy felvegye a cipőjét. A szoba ajtaját becsukta, hogy ne zavarja semmise a lány nyugalmát. De mielőtt becsukta volna vetett az ajtóból még egy pillantást a lányra. És egy nagyot sóhajtott. Avval magára hagyta a lányt, amég nem jön vissza a boltból.
Nem szívesen hagyta magára a lányt. Nem akart mellőle elmenni, hisz még nem gyógyult meg teljesen. Gyorsan kiment az előszobába, felvette a cipőjét és már viharzott is ki a lakásából, hátrahagyva ezeket a gondolatokat. Bezárta az ajtót és elindult nagy léptekben lefelé a lépcsőkön.
Már az első emeletnél tartott mikor 1 lépcső helyett véletlen 2 lépett és majdnem elesett mivel nem ott járt az agya hanem a lányon. És pechére vele szembe jött fel az egyik szomszédja, aki amúgy se nagyon csípi a búráját. Lau mikor visszatért az ábrándozásából, mivel elvesztette az egyensúlyát mert 2 lépcsőt lépett le egyszerre, hogy ne essen seggest véletlen a szomszédjának ütközött.
-Uh a rohadt életbe, hogy pont nekem kell megint belebotlanom ebbe az elviselhetetlen nőszemélybe. – mormogta magába ijedten.
Mikor ránézett a nőre, hogy elnézést kérjen tőle, már fal fehér volt. Ez a nő mindig beteggé tesz engem. Nem tudom, hogy csinálja, de amikor meglátom az ájulás kerülget. – mondta ezeket magában még vissza nem zökkent a rendes egyensúlyába. De ahogy illik és tanították a szülei, illedelmesen köszönt a szomszédjának:
-Jó napot Ms. Hellä néni. Elnézést, hogy magának mentem, de…. – és itt félbeszakította a kiállhatatlan nőszemély.
-Fiacskám. Te már megint piáltál és nem tudod hol a határ. Ez már tényleg pofátlanság.
-De Ms. Hellä néni Én nem is ittam.
-Nem szégyelled magad még le is tagadod. Érezni a leheleteden.
-Akkor magának rossz az orra mert ma még nem is ittam csak narancs juict.
-Te szemtelen mitugrász kis takonypóc. Takarodj az utamból és jobb ha soha nem kerülsz a szemem elé többé.
Azzal távozott a vénnő. Nem törődve avval, hogy szegény srácot mennyire megbántotta lelkileg.
Szegény Lau csak ballagott az utcán a bolt felé. Eltűnt a mosoly az arcáról és a jókedve. Csak ment szép lassan tovább az utcán és gondolkodott az életről a szerelemről és azon, hogy-hogy lehet így megsérteni valakit, úgy, hogy még nem ismeri milyen. Miközben ballagott a lelkileg megsértett srác, a gondolataiba merülve, észre sem vette, hogy a legjobb haverja szól hozzá:
-Moi Lintu. – köszönt rá Ville.
De választ nem kapott. Lauri teljesen más világban járt. Ekkor Ville megragadta Lau vállát. Erre Lau megijedt nagyon és majdnem behúzott a haverjának. Ville megfogta Lau kezét. – megakadályozva az ütést.
-Hé haver Én vagyok az Ville.
Lauri visszatért a gondolataiból és ijedten látta, hogy majdnem behúzott a haverjának.
-Jaj bocsika Ville, nem akartalak bántani, csak tudod már megint felbaszta az agyamat az a hárpia a házból.
-Oh. Még él az a nő?!
-Yah. De, hogy tud valaki ilyen gonosz lenni!
-Hát haver azt nem tudom. De mesélj inkább mi van veled mostanában. Régen beszélgettünk már jó kis sörözés mellett.
-Persze mert Te is és Én is úton vagyok, sok helyen van fellépésünk. Mondjuk ez az egy dolog az ami szar ebben, hogy nem lehetünk a barátainkkal és a családunkkal. – mondta Lau bánatosan.
-Hát igen. Ebben teljes mértékben igazad van.
-Tudom.. De hát a rajongóinknak köszönhetjük, hogy sikeresek vagyunk és hogy szeretnek. Ők juttatnak hozzá különböző díjakhoz. És hát meg kell hálálnunk a fellépésekkel, meg hát szeretek utazni és koncertet adni. Szeretem a rajongóimat. – felelte Lau.
-Ez igaz. – és elmosolyodott Ville haverjára tekintve.
-Jóvanna. Még Te is gúnyolódsz rajtam?!
-Jaj Lintu dehogyis, csak viccelek, de látom ma nem vagy vevő a humorra.
-Hát a hárpia előtt tökéletesen jól voltam és boldog. De most…. – és vett egy mély sóhajtást.
-Jaj Lintu barátom. Hogy téged mindig ver az Isten ilyen rossz emberekkel. Hogy verné őket inkább. Te nem érdemled meg azt, hogy így viselkedjenek veled!
Lau elmosolyodd. -Jaj most olyan jól esett ez Ville. Te tudod mi kell az Én lelkemnek.
Ville elmosolyodott. -Hát hogyne tudnám barátom hisz mi olyanok vagyunk mint ha tesók lennénk.
-Ez igaz. – és elmosolyodott Lau.
-Na jól van elég a bánatból mesélj mi történt veled a napokban.
-Hát hol is kezdjem. Um….
-Mondjuk az elejém. – vágta rá Ville.
-Okhy rendben. De velem tartasz a boltba, kell vennem pár dolgot a Jalopenot kajcsihoz, ugyanis azt akarok főzni.
-Hát hogyne, ez nem kérdés. Legalább addig is dumcsizunk egy jót végre. – felelte vigyorogva Ville.
Akkor menjünk és elmondok neked egy hihetetlennek tűnő sztorit, ami velem történt. Garantálom, hogy leesik az állad majd. – és ejtett egy huncut mosolyt Lau.
Avval elindultak együtt a boltba és útközben jókat nevetgéltek és hülyéskedtek. Már majdnem odaértek a bolthoz, mikor Ville megállítja a barátját ránéz és rákérdez arra, hogy: -mi az a hihetetlen sztori.
-Hé Lintu. – állítottam meg a haverja.
-Mondjad Ville, mi az? – kérdezte Lau.
-Hát nagyon fúrja az oldalamat az amit mondtál mielőtt elindultunk a boltba.
-Igen – vigyorodott el Lau huncutul.
-Akkor most elmeséled – kérdezte Ville.
-Hát persze, hogy elmesélem. Tudsz olyan dologról amit még nem mondtam el neked? – mosolyogott Lau.
-Nem, mivel mindent elmondtál – felelte.
-Na látod. Akkor ezt is megtudod nyugi. Majd hazafelé menet elmondom most nem hisz itt vagyunk a bolt bejáratánál. – válaszolta.
-Okhey rendben. – mondta Ville.
Avval bementek a boltba.
|