Shot
DYNASTY  

A New Yorki reptéren már minden utas beszállt már és elfoglalták a helyüket. Te is leültél a helyedre és izgatottan vártad az indulást. Mint mindig most is paráztál. Szépen kényelembe helyezted magadat, és nyugtatgattad magad, hogy: nem lesz semmi baj, ne parázz, hisz nem most repülsz először! Hírtelen megszólalt a telefonod a zsebedben. A barátnőd hívott akivel közösen laktok egy házban. Felvetted.

-Moi Pipe! Mondd mi a pálya otthon. Minden rendben van?

-Szia Dy! Csak azért hívlak, hogy elindulte már a gép, és, hogy mikorra lesz itt.

-Huh, hát szerintem olyan 2 óra múlva biztos otthon leszek. De tudod mit?

-Mit?

-Majd rádcsörgök ha földet ért a gép!

Mindkettőtök elmosolyodott a vonal túlsó végén, hisz nálatok az volt a szokás, hogy mindig egymásra csörögtök helyzetekben.

-Oké rendben. Akkor sziamia, jó utat és sikeres földetérést. És ne parázz!

-Okhey nem fogok parázni, már úgyis megnyugodtam, ezen a szakaszon túl vagyok.

-Akkor rendben. Szia.

-Moi.

Azzal újra kényelembe helyezted magadat. 1 perc elteltével megszólalt a bemondóba a stuardes hangja, hogy kösse be magát mindenki, perceken belül indul a gép Helsinkibe.

A repülő elhagyni készült a repteret. Megkapta az engedélyt a pilóta a felszálláshoz. A gép pontban 13:30-kor gördült ki a pályára, ahogy elő volt írva. A repülő elindult a kifutópályán. Mikor elérte azt a pontját a pályának, emelkedni kezdett. Pár perc alatt a gép egyenesbe jött a magasban fent.

De senki sem sejthette még ekkor, hogy ez az utazás cseppet sem lesz kockázat és baj mentes. S mindez az egyik utas miatt volt, aki semmit sem sejtett. Senki nem tudta ki az, egész addig, még hat túszejtő át nem vette az irányítást a gép felett.

New York-ban csak 2 napot tartózkodtál, egy fontos megbeszélés miatt, ami megalapozhatja a jövődet. Nem szerettél egyedül menni sehova, mert benned van mélyen az, amit beléd neveltek a szüleid. Azt, hogy Te ronda, hülye, fogyatékos, kövér vagy. A szüleid mindig ott sértettek meg ami neked a legjobban fájt, és tudták, hogy ezekkel a szavakkal lehet a legmélyebb lelki fájdalmat okozni. Mindig elnyomva és szolgának érezted magad náluk. Mintha nem is az igazi szüleid lennének. Nagyon különbözöl tőlük. Teljesen más a felfogásod, stílusod. Ezt a barátaid is tudják. Azt mondhatni, hogy a gyerekkorod boldog és gondtalan volt. De mára már pont az ellenkezője mind. Most félénk vagy, gondterhelt és gyakran szomorú. A szüleid tettek tönkre lelkileg teljesen. De hála annak, hogy a sors összehozott téged a mostani lakótársaddal, sikerült elmenekülnöd a börtönből. Te így hívtad, mivel az az érzésed volt mindig amég ott laktál, hogy a szüleid csak cselédnek akartak. Ezért is fáj, hogy nincs testvéred, de ami a leglényegesebb dolog maradt ki az életedből, az a szülői szeretet, amit nem pótolhat semmi sem, hiába volt meg mindened, ha az az egy a legfontosabb érzés nem adatott meg. Sajnos a barátaid közül mindenki elvolt foglalva, hogy elmenjen veled a megbeszélésre, de végül is nem esett bántódásod, jól bántak veled, és hamar elrepült az a 2 nap New York-ban.

Fél óra elteltével, arra lettél figyelmes, hogy 2 fickó furcsán néz körbe, valakit keresnek, és mintha jeleket adnának egymásnak. Óvatosan körbenéztél és felfedeztél még 4 furcsa fickót. Amint körbeért a fejed végig majdnem, megakadt a szemed a túloldalon a veled szemben ülő srácon. Összeráncoltad a homlokodat s megkérdezted magadtól: - olyan ismerős nekem ez a srác, mintha már többször láttam volna és találkoztunk is volna.

A srác talpig fekete ruhában volt, a cipője is fekete volt, s a haja a nyakáig ért amit zselé borított különös formában. A mellette ülővel beszélgetett, aki egy nő volt. A nő kosztümben volt és a haja a nyakáig ért, de szőke volt. Megjegyezted magadban, hogy de mázlista, hogy ilyen barátja van.

Ekkor hírtelen a srác is feléd fordította a fejét. Mintha megérezte volna, hogy nézed. A szemeitek tekintete találkozott egymáséival. Te egyből elpirultál. A srácnak láthatóan tetszet, hogy zavarban vagy, és elmosolyodott. Te hírtelen elfordítottad vissza a fejed. De a srác tovább nézett egy darabig Téged, aztán Ő is elfordította a fejét, mivel a mellette ülő nő beszélt hozzá. Nem bírtad ki sokáig, hogy ne nézz újra a srácra. A szemei annyira gyönyörűek és a kisugárzása is arra késztetett, hogy megtetszett a srác neked. Amint a tekinteted újra a srácon volt, a srác is abban a pillanatban nézett vissza Rád. Újra elpirultál és a srác újra elmosolyodott, de a tekintetek nem mozdult tapodtat sem, csak mélyen néztetek egymás szemébe. És ekkor hírtelen megérezted ugyanazt az érzést amit akkor éreztél mikor először megpillantottad Őt a klipben. Ami nem volt más mint a boldogság. És nem más ez a srác, mint maga Lauri Ylönen! És most szemeztek egymással.

-Ez hihetetlen, ez egy álom, nem lehetek ilyen mázlista, hogy 1 gépen utazzak Laurival. Még a koncertjükön sem tudtam közel férkőzni hozzá s most tessék. Itt ülünk egymással szemben egy gépen. –mondtad ezeket mind magadban, boldogan.

Még mindig egymást néztétek, amikor a stuardes elhaladt mellettetek és megkérdezte neme parancsolnak valamit. Te a döbbenet boldogságtól mukkani nem tudtál. Lauri meg a Te személyedtől nem tudott megszólalni. Mindketten ránéztetek a stuardesre és egyszerre mondtátok ki a szót, hogy: nem kérek semmit köszönöm. A stardes elmosolyodott. Látta, hogy a 2 ember között most van kialakulóban valami. Amint elment a stuardes, valahogy a tekinteted oldalra szegeződött azokra a furcsa fickókra, akik egyre idegesebbek voltak és nagyon nézik Laurit. Lauri nem érzékelte azt, hogy figyelnéke. Összeráncoltad a homlokodat újra, aztán visszatértél a sráchoz. A srác egy percre sem vette le a tekintetét Rólad. Te a pirulás közepette elmosolyodtál végre. A srác szemei ekkor már úgy csillogott, mint a csillagok fent az égen.

De hírtelen az egyik furcsa fickó ott termett mellettetek. Ránéztetek mindketten, mivel nem tudtátok hova rakni azt, hogy megállt mellettetek és megzavart titeket flörtölés közben. Hírtelen megragadta Lauri karját és felrángatta az ülésből. Szegény srác nem tudta hova rakni, hogy felrángatta a székéből. A srác mellett ülő nő a félelemtől sikítozni kezdett. Ekkor abban a minutumban ott termett a másik gyanús fickó a társa mellett, aki kezelésbe vette a sikítozó nőt. Megragadta a nő karját és felrántotta a székéből. A nő tovább sikítozott és azt kiabálta, hogy: segítség, segítsenek. -Maradjon kusba és nem esik bántódása a kis énekesnek. A nő abbahagyta a sikítozást 1 percre de utána újból elkezdett sikítani. Ekkor elővett a zsebéből a fura fickó 1 ragasztót. Letépett egy darabot belőle és beragasztotta a nő száját, hogy ne tudjon tovább visítani, és elvitte valahova magával. Lauri megakarta akadályozni, hogy ne vigyék sehova, de a másik fickó elrántotta, nem engedte, hogy segíthessen. Te az ijedségtől nyelni alig bírtál nem ám levegőt venni. De továbbra is vetettetek pillantást egymásra. Megvoltatok ijedve mindketten. Nem hiába, hisz ilyet eddig csak a TV-ben láttatok. Lauri próbált ellenkezni. Többszöris kiakarta szabadítani magát a férfi kezei közül, de nem jött össze neki, mivel a fickó sokkal erősebb volt nála.

A férfi most az utasokhoz intézte a mondanivalóját. -Ladies and gentlemens! Jól figyeljenek rám. Ha betartják az utasításainkat nem fog bántódása esni senkinek sem. De ha ellenkeznek az ezzel találja magát szemben. -És elővette a fegyverét. –Nos. Azért foglaltuk el a gépet, mert itt van ez a drága, jóravaló srác, aki szerintem már nem is emlékszik ránk, hogy hogy elbánt velünk pár évvel ezelőtt, mikor is a dutyiba juttatott hatunkat, s most azért jöttünk, hogy bosszút álljunk.

Lauriban megfagyott az élet, amint meglátta a fegyvert. Nagyon megijedt, de nem akart a lány előtt ilyen tesze-tosza alak lenni, ezért megpróbált bátorságot vett magán bátornak mutatkozni kemény emberekkel szemben. Lauri megszólalt: -Én tényleg nem tudom kik vagytok, meg azt sem, hogy mivel kerültetek dutyiba, nem emlékszem rátok. De beszéljük meg ezt az egészet nyugodt környezetben és higgadtan négyszemközt. Lauri most úgy érezte mintha Eero beszélt volna helyette.

–Áh szóval nem emlékszel ránk. – szólalt meg a fura fickó.

–Nem. –felelte Lauri.

-Akkor most felvilágosítom azt a csöpnyike kis agyadat, amiben nincs semmi csak a zene.

Lauri csak állt nesztelen és várta a választ a fickótól. Közben meg Te is kezdtél egyre idegesebb lenni a fickóra. Főleg azután amit most mondott Lauriról.

-Emlékezz csak vissza 1998. június 14.-ére.

Lauri gondolkodik, gondolkodik, de nem jut eszébe mi volt azon a napon akkoriban.

-Sajnálom, de nem tudom mi volt akkor.

-Akkor most jól figyelj Te kis pöcs.

Lauri már nagyon ideges volt. Alig tudta magát türtőztetni, hogy ne ordítson és húzzon be a fickónak azért amiért ilyen sértő és durva hangnemben beszél vele.

-Azon a napon Te és az a 3 ütődött társad éjjel mulattatok az egyik pubban, ahol Én és a cimboráim voltunk. Bejöttetek és mindenki rátok szegezte a szemét egyből, mert megjöttek a nagy sztárok. Hiába szóltunk rátok párszor, hogy távozzatok nem mentetek el. És mi nem tűrtük tovább a pofátokat és belétek kötöttünk, aminek a vége verekedés lett és a zsernyákok elvittek minket és ti pedig megúsztátok az egészet pár kék-zöld folttal. Na most már dereng valami apukám?!

-Jah, most már emlékszem erre. Szóval ti voltatok hatan akik nekünk négyünknek jöttetek, mert minket mindenki szeret nem úgy mint titeket? –és elmosolyodott Lauri.

-Igen mi voltunk azok Te kis pöcs. De most visszakapod azt amit akkor ott műveltetek velünk.

-Az lehet. De az is, hogy akkor újra a dutyiban köttök ki! –és ismét elmosolyodott.

-Nézzünk csak oda milyen nagy szája lett valakinek. Akkor ott mért nem volt ekkora szád kisapám? Könnyű mással elintéztetni a piszkos munkát mi? De most elkaptalak és a kezeim közt vagy! És addig nem menekülsz még be nem hajtottuk a bosszút. És azt hiszed, hogy ilyen simán elintézhetjük ezt az ügyet? Hát tévedsz kisapám! Meg kell küzdened a szabadulásodért, ahogy nekünk is a dutyiban, és nézz csak körbe, mennyi ember van itt a gépen, akik csak miattad kerültek ebbe a helyzetbe.

Lauri lehajtotta a fejét. Ebben a percben jobban szeretett volna nem élni, vagy elmenni az Ő saját kis világába beburkolózni a gondolataival.

Te egy váratlan pillanatban felálltál a székedből, mert nem bírtad tovább hallgatni ezt a mocskot, amit ez a fickó állít a világ legjobb pasijáról! Magad se tudtad miért, hisz soha nem volt bátorságod senkivel szemben kiállni.

-Haggya békén ezt a srácot! Nem csinált semmi rosszat azzal, hogy magukat börtönbe juttatta! Megérdemelték, és remélem most is odakerülnek, de életfogytig! Engedje el, de azonnal.

-No lám no lám. Nézzünk oda. Egy pipihusi kinyitotta a száját.

Mivel ott állt melletted a fickó, a karjában szorosan Laurival, elég volt neki egy karnyújtás, hogy meglökjön vissza a székedbe.

-Hé! Őt hagyd ki ebből és ne merészeld bántalmazni! – förmedt Lauri a fickóra.

A férfi most Laurira szegezte ismét a tekintetét.

-No lám no lám. Csak nem az egyik lotyód az a sok közül akit tartasz?!

-Mondtam, hogy ne merészeld őt bántani és sértegetni!

Lauri már pattanásig felvolt dúlva és nekiakart menni a fickónak. Sikerült kiszabadítania magát a férfi kezei közül és ököllel beakart húzni a fickónak. Igen ám, de a fickó mivel erősebb volt elkapta Lauri őklét ami a pofájába csapódott volna.

-Ez rossz húzás volt öregem. –és a fegyverével Laurit úgy szájba ütötte, hogy a szája széle felrepedt és vérezni kezdett.

Lauri visszatért az egyenes testhelyzetébe, ahogy az ütés előtt volt, és az ingével letörölte a vért a szájáról.

Te újra felpattantál és odaléptél gyorsan Laurihoz, hogy megnézd a sebét. Épp hozzáértél az arcához, mikor a keményfiú megragadta a karod és elrántott Lautól.

-Engedjen el, had lássam el a srác sebét!

A fickó röhögni kezdett. Ránézett Laurira és azt mondta még mindig nevetve: -ez neked seb szivi? Ez semmiség ahhoz képest amekkorát ez a fegyver tud okozni! –és a lány szeme elé tartotta a fegyvert.

A lány megijedt, de nem adta fel a harcot a fickóval szemben, bár tudta, hogy semmi esélye, és azt sem adta fel, hogy a srác sebét ellássa és, hogy segítsen neki.

-Csak ezzel a szerkentyűvel tudsz nagyfiú lenni? –és elmosolyodtál.

Lauri is elmosolyodott. Tetszett neki, hogy ilyen kis harcias vagy és, hogy kiállsz mellette, pedig nem is ismeritek egymást.

A fickó eléggé mérgesen rád nézett és abban a pillanatban amikor elmosolyodtál, megkaptad Te is a fickótól a pofont, aminek hatására, a keze meglátszott az arcodon. A pofon nagy erejű volt ezért a fejed oldalra vágódott. Hírtelen könny szökött a szemedbe, de nem engedted útjára, nehogy azt higgye a fickó, hogy gyáva vagy.

Lauri köztudottan utálja, ha egy férfi kezet emel egy nőre és megüti. Ő szerinte az nem is férfi, aki ilyet tesz egy nővel. Az egy elvetemült idióta, akinek elmegyógyintézetben a helye.

-Ezért a húzásodért kapsz. Hogy mersz megütni egy nőt Te elvetemült bunkó! –és abban a pillanatban ismét kiszabadította magát a férfi kezei közül.

Lauri ökle ismét közel járt a fickó fejéhez, de a férfi ismét elkapta a kezét Laurinak és hátracsavarta. Annyira durván és erősen fogta a fickó Lauri karját, hogy szegény egy: auh szót nyögött ki fájdalmában.

Te ismét újra megszólaltál.

-Azt hiszed nagyfiú vagy most, hogy megütöttél és fájdalmat okozol annak a srácnak?! Szánalmas, hogy ennyire hülye vagy!

A fickó dühében megragadta a hajadat, így a fejed hátrakerült és a gép tetejét láttad.