A város üres, A házak sötétek, Síri csöndben reszketsz, A halál illata ez.
Csak egy gyertya ég, Sötét arcodat megvilágítja, Egy könnycseppet látni, Ami lassan pataká válik.
Érezd hogy betölt a félelem, Reszketsz minden éjjelen, -Mikor visz el? Mikor megyek el?
Elbújni szeretnél, De nincs hova, Valaki mindig követ, A sötétség fia ez.
Számolod a percet, Az utolsó óráidat, Belenézel a gyertyába, S utoljára hunyod be szemed
írta: Marosán Boglárka-az oldal szerkesztője |