Véletlen? Blackbogáncs 2005.11.06. 19:35
Vasárnap délelőtt volt. Lau gyors léptekkel haladt a stúdióba, hisz az új albumot készültek felvenni. Ahogy fordult be a sarkon nem vette észre a szembe jövő embert és bumm...nekiment. Mind a ketten leestek a földre. -Ó, nagyon sajnálom, nem figyeltem eléggé! - szavatkozott Lauri. -Semmi gond, én nem néztem magam elé! - mondta egy fekete ruhás kb 165 cm magas 16-17 év körüli lány, legalábbis Lau ezt nézte ki belőle, de mivel nagyon sietett csak egy gyors Viszlátot! mondott és sietett tovább. Persze hogy elkésett a próbáról, de még Pauli sem érkezett meg, így megúszta egy mókás enye-benyével. Aki már a dobok mögött ült; -Szia Lauri! Hogy hogy elkéstél...már több mint 10 perce itt kéne lenned! -Bocsi, csak egy kis baleset történt miközben jöttem. -Tán megint valami biciklist ütöttek el... -Nem, én rohantam bele egy személybe, de semmi különös. Azon a napon Laurinak nagyon jó volt a kedve...annyira hogy este a haverokkal elment bulizni...és elég szokatlan lenne ha ilyenkor nem inna "eleget". Hétfő reggel viszont nem mentek túl simán a dolgok. Lau tiszta másnaposan kelt fel, nagyon fájt a feje, így hát egy hideg zuhanyt vett ami nem volt a legkellemesebb dolog.. főleg reggel nem. Leült reggelizni, csakhogy elfogyott a kávé otthon, ami nélkül nem indulhat el egy nap sem. Rosszkedvűen lement a legközelebbi kávézóba. Megvette a kávéját és ment keresni egy üres asztalt. Nem figyelt az orra elé, így beleütközött a pincérbe és ráborította a kávét. Hát nem a tegnapi baleset áldozatával futott össze megint. -Sorry! Te-te vagy az! - eszmélt fel Lau. -Jajj! Ő hello, de én-én vagyok, csak most kávé is került a dologba. -Hát úgy látszik veled csak úgy tudok összefutni hogy vagy lelöklek a földre vagy rádborítom a kávémat. egyébként te itt dolgozol? -Csak afféle másodállásban, kétnaponta délelőttönként. Ja és bocsi...még be se mutatkoztam; Indiának hívnak! -Mint az országot! - humorizált Lau (mind a ketten kacagnak) - én Lauri vagyok, Lauri Ylönen! -Lauri...szép név...nekem legalábbis nagyon tetszik! -Az India pedig különleges, egyedi hogy így fogalmazzak! -India! - szolt egy éles hang - elég a bájcsevegésből, gyere már segíteni! -Jajj bocsika de mennem kell, már így is van egy rossz húzásom a főnöknél, nem akarom hogy esetleg kirúgjanak! -A rosszkislány... -India! - egy türelmetlen és éles hang hallatszott. -Na szia! - és úgy elrohant hogy Lau még el se tudott köszönni tőle. A stúdióban már várták Laurit, aki éppen időben érkezett -Lauri, már bocsika de észrevettem hogy az utóbbi időben sokkal többször késel le, vagy érsz be pontosan, ez nem a te szokásod. Ne mond hogy ma is baleset történt! - faggatta Aki. -De igen, csak most a kávézóban, csak egy ember lehet olyan szerencsés... -És legalább lányról van szó? -Hagyd már, csak 17 éves! -És mivan akkor? -Zárjuk le a témát! - intett rendet Lauri, aki kezdett egy kicsit zavarban lenni - Milyen dalokat viszünk a holnapi koncira? -Inkább újakat, de néhány régi is jól jönne, pl.: One and only, Falling, Every day...- javasolta Eero. -Ja igen, és nem csak a Him és az Apocalyptica fog még fellépni hanem valami új együttes is - adta át az információt Pauli. -Kicsodák? - kapták fel a többiek a fejüket. -Nem tudom pontosan, csak azt hogy az énekes magyar és négy tagú a banda. A koncira már nagyon sok ember összegyűlt. Lauri is megérkezett, és kíváncsi volt az új együttesre... főleg az énekesre. Na és nem nehéz kitalálni hogy kivolt az énekes; India. Ahogy meglátták egymást hangosan elkezdtek nevetni. A többiek értetlenül nézték őket, mi lehet a bajuk? -Szia Lauri! -Moi India! -Hé-hé! - vágott közbe Aki - ti ismeritek egymást? -Hát ő az a szerencsés aki miatt annyiszor elkéstem. -Ja te vagy az a 17 éves kiscsaj! -Csak a jövő hónap elején leszek 17. -Az se rossz! - mondta Lauri - mi 15 évesek voltunk mikor elkezdtük, na jó az első albumot mi is 17 évesen adtuk ki. -Nekünk ez lesz az első koncink, úgyhogy eléggé izgulunk - motyogta India dobosa. -Nem olyan rossz az! - oldotta fel a bandát Lauri, addig aki néhány teknikai trüköt mutatott a dobosnak. Az Apo kezte a koncit, őket követte a Him, majd a Rasmus. India már nagyon izgult. Lauriék fergeteges koncertet adtak, így nem volt túl sok dolguk. Ahogy Lauri lejött a színpadról, még gyorsan néhány bíztató szót súgott India fülébe. Az utolsó zenekar is elkezdte. Lauri a függöny mögül nézte őket. -Tehetséges lány, nem?-motyokta aki fülébe-Emlékeztet az első koncinkra...mintha csak tegnap lett volna ugye? -Jaja... - válaszolt, de közbe figyelte Laut aki le sem vette a szemét a lányról. A közönség azonnal beleszeretett Indiájékba. A nagy siker után egy nagy bulit szerveztek, de mivel India elég fáradt volt inkább a hazamenetelt választotta. Laurinak sem volt túl sok kedve, így felajánlotta hogy hazakíséri. Hazafele menet végre eltudtak beszélgetni, és jobban megismerni egymást. Mikor hazaértek sajnálkozva búcsúztak el. -Na én itt /pillanat itt lakom a bátyámmal együtt, bár ő sosincs itthon. - mutatta a házát India. -És mikor jöttetek ide? -Kb. 3-4 hónapja. Nagyon szeretem Helsinkit, itt minden olyan más mint Magyarországon. -Én is így vélekedem Budapestről, bár a világ összes kincséért sem hagynám itt Helsinkit. -Tényleg nagyon fáradt vagyok, úgyhogy sorry, de most már megyek. -Megértem, nem vagy egyedül. Na akkor majd még dumálunk. -Oké. Szia jó éjt! - és adott Laurinak egy búcsú puszit. -Neked is! Este az ágyon csak egymásra tudtak gondolni. Lauri a régi önmagát látta Indiában, és így megszerette(nem csak barátként). India is csak baráti vonzalmat érzett Lauri iránt. Nem is tudták mi alakulhat ki ebből... |